Ablakszigetelés lakásban és házban

Az eddigi életem jelentős részét egy átlagos méretű családi házban éltem le, a szüleimmel, az öcsémmel és a macskánkkal. Nem nagy a ház, de négy ember kényelmesen elfér benne úgy, hogy közben mindenkinek van szabad mozgástere. Egyedül a közös területek jelentenek néha gondot, főleg így már felnőtt fejjel, de meg lehet szokni azt is, hogy ha osztoznod kell valakivel mondjuk a konyhán.

A szüleim jószívűsége okán és a házunk méreteiből adódóan azonban kialakult bennem egy olyan rettenetes probléma, amivel közel a harminchoz egészen borzasztó szembenézni. Azt tudva levő, hogy 16-17 éves koromig édesapám és édesanyám takarította az egész házat, nagyon maximum a nyári szünetben segítettem be ilyesmi házimunkákba, amikor éppen véletlenül itthon tartózkodtam. Lehet most irigykedni, de szerintem ne tegyétek. Édesanyám ugyanis borzasztóan rendmániás, csak mióta rájött, hogy valaki úgy is lehet rendmániás, hogy a munka oroszlánrészét nem ő végzi el, hanem kiadja „alvállalkozónak” azóta mind a hármunk élete gyökeresen megváltozott. Nagyon sokáig elvárt dolog volt az, hogy az egész ház napi szinten porszívózva legyen, és a mosogatógép vagy a mosogatótálca mindig üres legyen, a tányérok, poharak, edények pedig mindig a rendeltetésszerűen meghatározott helyükön sorakozzanak. Ezt négy, ráadásul felnőtt ember együttélése során nagyon nehéz kivitelezni, főleg, ha a négy ember teljesen más időpontokban aktív, teljesen másképpen működő biológiai órával rendelkezik. Így hát elég sokat kellett pakolásznunk, takarítanunk, főleg édesapámnak, aki azért szeret néha ok nélkül morogni.

És hát tőle volt szerencsém mindig hallgatni, hogy ez milyen sokáig tart, az milyen sokáig tart, ehhez így nincs kedve, ahhoz pedig úgy nincs kedve, és különben is miért kell minden héten füvet nyírni!? Tényleg, bármilyen munkához kellett fognia, már jött a kifogás és a magyarázkodás, hogy mi, miért felesleges éppen. És most veszem észre magamon, hogy ezt a borzasztóan idegesítő és rossz szokást olyan gyönyörűen sikerült átvennem, ahogy álmaimban sem gondoltam volna.

Laktam már külön édesanyáméktól, sőt most állok egy újabb költözés előtt és mindig is rettentően idegesített, amikor rá kellett magam kényszeríteni a saját lakás takarítására. Vagy bármilyen olyan háztartásbeli munkára, amit eddig nem nekem kellett csinálni, vagy csak részben tudtam benne segíteni. Pedig egy kis lakás esetében minden sokkal hamarabb és egyszerűen megvan. A porszívózás is csak elenyésző töredéke annak, amit a családi háznak akár csak az egyik emeletén kell megejteni.

Most, hogy így jobban belegondolok, emlékszem, hogy egy egész napot áldoztam arra szabadság tekintetében, amikor a lakásunkhoz jöttek az ablakszigetelést megcsinálni. Otthon ugye olyan tapasztalataim voltak, hogy amikor édesapám nekilátott a szigetelésnek, azzal egy egész napja elment. Csakhogy itt egy háromszintes családi házról volt szó, a mi esetünkben pedig egy fél szuterén, két ablakos mini garzonról. Bár így utólag belegondolva az akkori főnököm sem tudta ezeket a dolgokat felmérni, és így legalább kaptam magamtól ajándékba egy majdnem teljesen szabad, pihenős napot, amit az egy órás ablakszigetelés végigasszisztálását követően azzal tölthettem, amivel csak akartam.