Lakásfelújítás első lépése: az ablakszigetelés

Manapság divat lett lakást felújítani, csak hogy azt is átvették a trendfüggők, hogy az egészet teljesen értelmetlenül és csak a külsőleges elvárásoknak megfelelően teszik meg. A lakásfelújítás céljának annak kéne lennie, hogy egy nagyobb összeg befektetésével meghosszabbítom az élőhelyem élettartamát úgy, hogy közben minden egyes későbbi kiadást minimalizálok ezekkel az akciókkal. Csak hogy mindenki értse: festeni sem azért szoktunk – jobb esetben – mert meguntuk a lakás színét, hanem hogy megszűntessük a koszolódást, és a megfelelő szigetelésre megfelelő burkolat kerülhessen. Ha például sérül a festék, de jön vele az alatta levő szigetelő anyag, akkor először azt kell kijavítanunk és csak utána ráfesteni a falfestéket. Vagy, ha valamilyen oknál fogva penészesedik a fal, akkor sem ráfesteni a festéket, hogy az majd elfedi, hanem le kell szedni a vakolatot, a szigetelést kijavítani és úgy befesteni az új, kívánt színre.

Akár hiszitek, akár nem, ez valakinek teljesen új információ. Sőt a legtöbb trendkövető, nem sok ésszel felruházott egyénnek az a lakásfelújítás, hogy a penészes falat sötétebbre festi, és a függönyöket meg a szőnyeget lecseréli az új színhez igazodóra. Akkor most elmondom, hogy nálunk hogy nézett ki egy lakásfelújítás. Figyeljetek, és tanuljatok! (Aztán persze lehet, hogy kiröhögtök, mert én sem értek hozzá, végül is csak egy egyszerű tanár lennék, vagy mi a csoda.)

Az egész valójában nem is egy lakás, hanem egy komplett családi ház felújítás volt. Rengeteg pénzbe és mégtöbb időbe fájt, de úgy gondolom, hogy nem csak az esztétikai élményért, hanem a későbbi rezsi árcsökkenés miatt is megérte. Arról nem beszélve, hogy sok dolog átalakítása még az egészségre is jó hatással lett. Az egész tehát ott kezdődött, hogy a palatetőt lecseréltük cserépre. Nem vagyok szakértő, de ha jól tudom, a pala bizonyos fajtájának van rákkeltő hatása és hosszú távon nem tanácsos ilyen fedelű házban tartózkodni. Arról nem is beszélve, hogy a korszerű, könnyűszerkezetes cseréptető sokkal szebb és a hőt is jobban bent tartja.

Utána jöttek a nyílászárók. Lehet, hogy a fa ablakok és ajtók sokkal szebbek műanyag társaiknál, de ugyanakkor az is igaz, hogy könnyebben amortizálódnak, és több hőt engednek ki és b, mint az megengedhető lenne. Persze vannak nagyon korszerű ablakszigetelési technikák, melyek alkalmassá teszik a fakereteket is a beépítésre, de sajnos a megfelelő szigetelés mellett is fennáll a keret időjárási viszontagságoktól való sérülésének lehetősége. Mi éppen ezért végül a műanyag nyílászárók mellett döntöttünk, amihez egy speciális, új ablakszigetelési technikát is választottunk. Hát… mondhatnám, a biztosra mentünk.

Ezután jött a ház külső szigetelése, melyhez előbb lebontottuk a vakolatot, majd – divatos szóval élve – becsomagoltuk a házat, és végül új színt kapott. Ugyanezt a benti festéssel is megcsináltuk, de még előtte kicseréltük a parkettát, néhány beltéri ajtót, és a fürdőszobai járólapokat és csempéket. Volt arról is szó, hogy beruházunk egy kényelmes, összkomfortos masszázskádba a régi helyett, de aztán tüzetesen végiggondolva rájöttünk, hogy mindig mindenki rohan, soha senkinek nincs ideje órákig ázni, így mivel felesleges pénzkidobásnak ítéltük meg, ezért megmaradt a régi, már jól szuperált kádunk. Csak itt-ott kellett rajta javítani egy kis zománcfestékkel.

Mikor már az összes hasznos és szükséges dolog elkészült és túl voltunk rajta, utána jöhetett az igazán izgalmas rész, amikor az új színekbe csomagolt falakhoz új bútorokat és kiegészítőket válogattunk. Lecseréltük a függönyöket, a fürdőszobai és egyéb szőnyegeket, valamint mind a két nappaliban lévő ülőgarnitúrát. Mivel az egyiket még a nagyimtól örököltük, a másik pedig már legalább 16 éves volt, ezért amúgy is illett volna, de így, hogy nyomós okunk is volt a cipekedésre és rámolásra már nem tudtuk tovább halogatni a dolgot.

Konyhabútort és ágyakat nem kellett cserélni, de minden más apróság is úgy tűnt, mintha egy örökkévalóságig zajlott volna a nagy válogatásuk. Örülök, hogy ezen most már túl vagyunk, és nagyon remélem, hogy az elkövetkezendő húsz évben már nem kell ilyesmihez folyamodnom.