Most már mindenki ezt a gyógyszert szedi nálunk

Imádom az otthonomat, szerintem rajtam kívül még sokan így vannak ezzel. Imádom, ahogy berendeztem korábban, imádom, hogy itt bármit megtalálok, amire szükségem van és büszke vagyok a saját lakásomra. Gyakran meghívom a barátaimat egy jó kis filmnézésre, vagy a szüleimet egy vasárnapi ebédre. Amikor egyedül vagyok otthon, néha előfordul, hogy kupi van nálam, és még néha én sem találok meg ott semmit, amit én keresek. Ez volt legutóbb is. Beteg voltam, éppen minden bajom volt – ahogy szokásom mondani – és nagyon görcsölt a hasam is. Nem tudtam megmondani, hogy pontosan hol, mert mindenhova kisugárzott a fájdalom a hasamban, éppen ezért szerettem volna valamit bevenni rá, hogy minél hamarabb elmúljon a fájdalmam.

Fél óráig kerestem a gyógyszeres dobozban a Drotaverin gyógyszert, mert tudtam, hogy az segíteni fog, de mégsem találtam. Már azon gondolkoztam, hogy inkább lemegyek a gyógyszertárba, az hamarabb megvan, mintha még órákig keresgélnék. Aztán hirtelen megtaláltam és teljesen nem ott volt, ahova én tettem múltkor. Legalább is emlékeim szerint. Semmi logika nem volt abban, ahol a gyógyszert megtaláltam, de már nem is nagyon érdekelt, csak szerettem volna végre megszabadulni a görcseimtől.

Egyik nap beállított a legjobb barátnőm hozzám, de előtte nem szólt, így teljesen meglepett ezzel. Pont a nagytakarítás kellős közepén tartottam, de ő nem hitte el, hogy takarítok, mivel akkor éppen a kanapén feküdtem. Meg is szólt, hogy milyen kupi van nálam, de hiába mondtam, hogy takarítok, ebből már jobban úgyse jöhettem volna ki. Cserébe én befogtam őt is a takarításra, így ketten takarítottunk és kiszortíroztunk végre mindent  a lakásból, amire nem volt szükségem. Amik még használhatóak voltak, mint például a ruhák, azokat bezacskóztam és márnap elvittük oda, ahol hasznát veszik azok, akiknek erre szükségünk van. Mindig jó érzés, valami jót cselekedni, és tudom, hogy a ruháknak nagyon fognak örülni.

Így aztán eléggé eredményesre sikeredett az a nap. Kitakarítottuk a lakást, és odaadtunk mindent a rászorulóknak. Én megtaláltam végre minden gyógyszert, ami otthon volt és betettem a gyógyszeres ládikámba és magamra parancsoltam, hogy jó lenne, ha minden hasonló dolgot egy helyen tartanék, és nem kellene a különböző szekrényekből és a táskáimból összeszedni őket, amikor éppen szükségem van rájuk. Pedig amúgy nem vagyok ennyire trehány, csak mindig, amikor valamilyen gyógyszerre szükségem van, azt beteszem az éppen aktuális táskámba, hátha a közeljövőben szükségem lesz rá. Aztán persze nem kellenek, és szépen ott hagyom őket, majd legközelebb pedig egyáltalán nem találom őket. Ez már csak így megy nálam.

A Drotaverint egyébként még anyukám ajánlotta nekem, pár évvel ezelőtt, amikor nagyon nagy görcseim voltam, és annyira fájt a hasam, hogy felkelni sem tudtam. Még az is nehezemre ment akkor, hogy elmenjek az orvoshoz. Aztán anyukám átjött, és elhozta nekem ezt a gyógyszert, hogy próbáljam ki, hátha hat. Pár nap múlva már semmi bajom nem volt Meg is lepődtem, mert általában nekem mindig egy hosszabb procedúra megkeresnem azt a gyógyszert, ami számomra megfelel.

A Drotaverint aztán ajánlottam néhány közeli barátnőmnek is, akiknek szintén gondjuk szokott lenni azokon a bizonyos napokon. Én akkor is kipróbáltam ezt a gyógyszert, és segített, így gondoltam, hogy nekik is biztosan fog és könnyebben át tudják így vészelni azt a pár napot. Nem drága, így mindenki azonnal be is szerezte magának, hogy legyen otthon, ha szükség lenne rá. Aztán később ők is mondták, hogy nekik is bevált a gyógyszer és köszönik szépen, hogy szóltam nekik róla. Most már lassan mindenki ezt fogja szedni a környezetemben, ami nem feltétlenül rossz, mert ha éppen valakinél nem lesz belőle, pedig szüksége lenne rá, akkor csak kér a másiktól és már meg is van oldva a dolog.