Egyetemre járok, az otthonomtól körülbelül 170 kilométerre. Nem kis távolság, és az utazás sokszor katasztrofális. Te szoktál vonattal utazni, vagy busszal?
Mindig is az volt a vágyam, hogy állatokkal foglalkozhassak. Sokáig nem tudtam, hogy ez pontosan mit is jelent, aztán egy szomorú eset mindent megváltoztatott.
Szülinapi ajándék
Még gyerek koromban kaptam ha jól emlékszem, a 7. születésnapomra Lizát. Ő egy nagyon helyes fehér puli kutyus volt. Rajongtam érte. Emlékszem a mai napig rá, mikor megkaptam a dobozt. Be volt csomagolva, nagy masnival átkötve, és a földön hevert. A szüleim azt mondták, hogy nyissam ki a dobozt, és abban lesz az ajándékom. Hát amikor a doboz nekiállt mozogni, nem mertem odamenni, hanem sírva fakadtam. Anyám jött oda vele, kézen fogott, és mondta, hogy bontsuk ki együtt. Persze nagyon féltem, hiszen minden féle rémeket láttam a dobozban. Nem számított, hogy születésnap van, akkor nem is az érdekelt, hanem miféle mozgó valami lakik az én szüli napi dobozomban. Félve nyitottam ki, a masnit óvatosan széthúztam, és a doboz megint megmozgott, de most jobban, mint eddig.
Szegény anyám annyira aggódott, hogy rosszul sül el a szülinap, és hogy rossz emlék marad majd, hiszen ki sem mertem bontani a dobozt. Aztán egyszer csak minden megváltozott. Tudod, hogy mitől? Hogy ez a türelmetlen izgő, mozgó szülinapi szörnyeteg vakkantott egyet. Na itt már sírtam, remegtem, szüleim pedig kérdőn néztek rám, azzal a fejjel, na még mindig nem érted?? Sok időnek kellett eltelnie, mire eljutott a tudatomig, hogy a dobozban egy kiskutya lapul, és azért mozgott össze vissza, mert már nem tetszett neki odabent a sötétben bezárva. De hát gyerek voltam, nem is sejtettem, hogy mi lehet az. Ő volt Liza! Imádtam, az első pillanattól kezdve. Kivettem a dobozból, és össze vissza ugrált, puszilgatott. Emlékszem arra is, hogy annyira örült nekem, hogy odapisilt a szőnyegre…
Váratlan esemény
Már középiskolás voltam, gimnáziumba jártam, mikor egyik alkalommal mentem haza, és anyám kisírt szemmel várt. Közölte, hogy Liza nem jól van, és nem tudja mi baja, nem eszik, nem iszik. Gyorsan szaladtam is hozzá, de nagyon gyenge volt. Kihívtuk az állatorvost, aki mindent megtett, hogy ne szenvedjen, de valami belső szervi betegsége lett, ami fájhat neki, és csak szenved. Arra nem emlékszem, hogy mi volt a konkrét betegség, de arra igen, hogy csak ott feküdt, nézett rám a szomorú szemeivel láttam, hogy nincs jól.
Anyám rám nézett kérdőn, hogy most mit tegyünk. Zokogtam…tudtam, hogy mit szeretne mondani, hiszen szenvedett az én kiskutyám, és más választásunk nem volt, mint hogy…
Az elhatározásom, hogy mi leszek ha felnövök
Mély nyomot hagyott bennem ez az eset, nem is gondoltam volna, hogy mennyire. Kutyát azóta sem szerettem volna másikat. Mondtam is a szüleimnek, hogy még véletlenül se akarjanak egy másikat hozni nekem, mert én nem szeretném. Sokáig nem tudtam, hogy mit tanuljak, aztán egyik este mint a villámcsapás rájöttem, hogy mit akarok csinálni. Közöltem a szüleimmel, hogy állatorvos leszek. Meglepődtek, de örültek neki. Mindenben támogattak azért, hogy elérjem a céljaimat. Egyetemre mentem tovább, hogy tényleg beteljesüljön az álmom.
Az iskola mellett, nyelveket tanultam, egy budapesti német nyelvtanfolyamra is beiratkoztam az iskola mellett. Voltak nehéz időszakok, de soha egy percig sem bántam, hogy erre a pályára mentem.